Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fujiwara-klán

2019.11.12

fujiwara-kamon.jpg

     A klán eredete szerint alapítójuk, Nakatomi no Kamatari (614-669) a Nakatomi-klánból jutalmul kapta a megtisztelő "Fujiwara" megszólítást Tenji császártól, s ez a megszólítás fejlődött végül Kamatari leszármazottainak családnevévé. Ahogy számuk gyarapodott a Fujiwara végül klánnévvé vált, méghozzá az egyik legelőkelőbb klánnévvé.
     A Fujiwara-klán uralta a japán politikát a Heian-korban (794-1185) azáltal hogy monopolizálták a régens pozíciókat, a "sessho-t" és a "kampaku-t". A család fő stratégiája a központi hatalom megszerzésére és fenntartására a Fujiwara-lányok császárokkal való megházasítása volt, aminek révén a Fujiwara-k befolyást szerezhettek a következő császár felett, hiszen az akkori szokások szerint az unokák az anyjuk házában nevelkednek s a nagyapjuknak tartoznak hűséggel. Amikor a trónról lemondott uralkodók is hatalmat szereztek, mint "insei" (egyfajta belső tanácsadó, eredeti jelentése "kolostorbeli, elzárkózott uralkodás"), s a szamuráj osztály is kezdett felemelkedni a 11. század vége felé a Fujiwara-klán befolyása a politika felett lassan megcsorbult.
     A 12. századot követően még mindig a klán monopóliumának számított a "sessho" és "kampaku" tisztség egészen a Meiji-korszakig (bár időnként történt kivétel, mint Toyotomi Hideyoshi kampaku-vá kinevezése). Habár a befolyásuk megfogyatkozott, maga a klán továbbra is közeli tanácsadója maradt az egymást követő császároknak. Alsó hangon megjegyezhetjük tehát, hogy a Fujiwara-k örökös miniszteri klán voltak s maradtak a történelem során, ami messze nem lebecsülendő teljesítmény a viharos japán történelem ismeretében.!
     A Fujiwara-klán erőteljes politikai befolyása az Asuka-korszakban vette kezdetét, egészen pontosan azzal, hogy Nakatomi no Kamatari (akkoriban a Nakatomi-család kisnemesnek számított) fellépett a Soga-klán ellen 645-ben, elindítva egy sor tisztogatást a kormányzatban, mely a Taika-reformban öltött végül testet. 668-ban Tenji császár (668-671-ig uralkodott) Kamatarinak adományozta a "Fujiwara no Ason" címzést, ez az új vezetéknév pedig tovább adományozódott Fujiwara no Fuhito-nak (659-720) s leszármazottainak, Kamatari második fiának, akik előkelő tisztségeket bírhattak az Udvarban több császár és császárnő körül a Nara-korszakban. Fujiwara no Fuhito a lányát, Miyako-t, Monmu császár ágyasává tette, akinek a fia Obito herceg végül Shomu néven császár lett. Fuhito egy másik lánya, Komyoshi, pedig a császárné udvarhölgye lett, az első udvarhölgy, aki nem az uralkodócsalád leszármazottja volt, hovatovább Fuhito-nak volt négy fia is, akik mind megalapították a maguk ágát a Fujiwara-klánon belül. Ez a négy Fujiwara-ág a következő:
     A "Hokke" avagy "Északi" ág, melyet Fujiwara no Fusasaki alapított.
     A "Kyoke" ág, mely Fujiwara no Maro-tól ered.
     A "Nanke" vagyis "Déli" ág, minek alapítója Fujiwara no Muchimaro volt.
     És a "Shikike" ág, melynek forrása volt Fujiwara no Umakai.
     Közülük a Hokke-Fujiwara ág volt az, amit a teljes klán vezetőjének tekintettek. Végül mind a négy alapító testvér elhunyt 737-ben, amikor egy hatalmas himlő-járvány söpört végig Japánon.
     A Heian-korban a Hokke-Fujiwara-k sikeresen megalapozták örökletes jogukat a régensi tisztségekre, legyen szó akár a kiskorú császár régensséről (sessho) vagy a felnőtt uralkodóéról (kampaku). Előfordult, hogy egyes Fujiwara-k akár többször is betöltötték ezen tisztségek egyikét! A Fujiwara-klán alacsonyabb rangú tagjai udvari nemesek voltak, tartományi kormányzók vagy alkormányzók, a tartományi arisztokrácia tagjai, sőt, némelyik szamuráj is volt. A Fujiwara-klán egyike volt a négy leghatalmasabb klánnak a Heian-korban, sőt a legfontosabbak akkortájt, és az általuk gyakorolt hatalom elképesztő volt, főleg a 10-11. század "régensi kormányzásának" idején, amikor sok császár gyakorlatilag egyszerű bábkirály volt csupán.
     794-1160-ig a kormányzatot gyakorlatilag a Fujiwara-klán uralta, bár nincs pontos kezdeti időpontja a dominanciájuknak a politikai színpadon. Mindazonáltal a polgári adminisztráció feletti uralmuk az első shógunátus megalapításával tovatűnt 1192-ben, ez pedig jelentős hatalmi veszteségnek tekinthető, ami gyakorlatilag megroppantotta a klán befolyásának gerincét és mondhatni a kormányzás perifériájára száműzte őket a már amúgy is ceremóniális hatalmú császárok mellé.
     Kezdetben a Fujiwara hercegek a legfelsőbb miniszterekként szolgáltak a császári udvarban (kampaku) vagy régensként (sessho) fiatal uralkodók mellett. A Fujiwara-klán volt a szó szerinti "trón mögötti hatalom" századokon át, láthatólag mégsem próbálták aláásni a császári dinasztiát. Inkább a házasságokon alapuló szövetséggel a királyi ház felé próbálták meg kiterjeszteni a befolyásukat, hiszen, mint mondottuk, az feleségei a koronahercegeknek, fiatal fiúknak és császároknak Fujiwara nők voltak, a férfiak ezáltal apósai, sógorai, nagybácsikái vagy anyai nagyapjai voltak a császároknak. A család hatalmának csúcsát Fujiwara no Michinaga (966-1027) alatt érte el, aki három császárnak volt a nagyapja, hat császárnénak vagy királyi hitvesnek az apja valamint a nagyapja hét további uralkodói feleségnek. Vagyis kimondhatjuk, hogy Michinaga volt az, aki azokban az időkben Japánt uralta, nem pedig a címviselő császárok. A kivételesen erős rokoni szálaknak eredményeképpen Fujiwaran no Michinaga maga sosem viselte a kampaku címet, hiszen tulajdonképpen jóval több hatalma s befolyása volt, mint amennyit a cím biztosított volna a számára, így sosem érezte annak hiányát.
     A Fujiwara-klán kiemelten szerepel az úgynevezett "Párna Könyvben" (írta Sei Shonagon), s a Genji nevű szereplő részben Fujiwara no Michinaga-n alapul a "Genji Története" című másik epikus műben.
     A Fujiwara-régensség a meghatározó eleme volt a Heian-kori kormányzatnak. Kyotó (eredetileg Heian-kyo) geopolitikai szempontból alkalmasabb központja volt a kormányzatnak, mivel a tengerhez való remek folyami kapcsolatnak hála könnyebben elérhetővé váltak a keleti tartományokhoz vezető gyorsabb, s sokszor biztonságosabb, tengeri útvonalak. A Heian-kyo-ba történő átköltözést megelőzően a császár eltörölte az általános sorozást a 8.-ik században és ennek eredményeképpen a helyi, magánjellegű hadseregek alakultak ki (a szamuráj-klánok bizonyos elődei). A Fujiwara-, a Taira- és a Minamoto-klánok a 9.-ik század végére a legnevesebb családokká nőtték ki magukat az új katonai osztály támogatásával, vagyis a szamuráj-rendszer kibontakozásával. A Fujiwara-klán ráadásul támaszkodhatott a Minamoto-klánra is, mint végrehajtó erőre, ami politikai szempontból sem volt utolsó dolog.
     Lassan azonban a 9-10.-ik században a Fujiwara-klán befolyásának jelentős részét elvesztette azon klánokkal szemben, dacára a kínai-mintájú föld- és adó-rendszernek, amit a Kyotó-i kormányzat erőltetett. Minthogy a császári családon belüli öröklés biztosítottnak látszott, stabilitás alakult ki a Heian-korban, s ez azzal járt, hogy ismét nagyobb hatalom koncentrálódott a Fujiwara-klán markában, hiszen erős rokoni- és politikai szálakkal kapcsolódtak az uralkodókhoz s azok leszármazottaihoz.
     A családi hivatalok publikus intézményekké lettek. Mint a legtöbb hatalmat megmozgatni s használni képes család, a Fujiwara-klán kormányozta Japánt s döntött az állami ügyekről is, mint például a trónöröklés. A családi és állami ügyek gyakran keveredtek, olyan minta volt ez, melyet más családok, kolostorok, sőt még az uralkodói család is követetett. Hogy világos legyen, ez lényegében azt jelentette, "az állam ügye a Fujiwara-klán ügye", de facto a Fujiwara-klán azonosította magát a Japán állammal.
     Ahogyan a 6.-ik században a Soga-klán irányításra, uralomra tett szert a trón felett, úgy a 9.-ik században A Fujiwara-klán keresztházasságok révén a császárokkal, trónörökösökkel vagy császári leány-gyermekekkel elérte ugyanezt, s a család egyik tagja mindig a császár jobb keze volt. Miközben a Heian-kor korai szakaszára jellemzőek voltak az erőskezű császárok (Kanmu császártól Saga császárig), addig a Fujiwara-klán megújjította befolyását Fujiwara no Fuyutsugu idején. Fuyutsugu fia, Fujiwara no Yoshifusa volt az első nem uralodóházbeli személy, aki régenssé lett egy ifjú császár mellett, amikor az unokája került a trónra Seiwa császár néven 858-ban (mint már láthattuk a nagyapáknak akkoriban jelentős szerepük volt a családi életben). Fogadott fia, Fujiwara no Mototsune, elérte, hogy "kampaku"-vá nevezzék ki, ami nagy hatalmat hozott a számára. Mototsune halálát követően Uda császár sikeresen visszaszerezte az uralmat a kormányzat jelentős része felett, mindazonáltal, miután lemondott a trónról (visszavonult) a fia, Daigo császár (897-930) részére, Motetsune fiának, Fujiwara no Tokihira-nak sikerült visszatérnie igen jelentős pozícióba (azaz jelentős hatalmat visszaszerzett a klánjának), mígnem 909-ben korai halált halt. Daigo császár uralkodásának további része viszonylagos szabadságot élvezett a megerősödött Fujiwara-befolyástól, de mikor a fia, Suzaku császár megkezdte uralkodását a Fujiwara-klán visszaállította dominanciáját az udvar felett Fujiwara no Tadahira vezetésével. Az udvar feletti dominancia pedig általában az uralkodó feletti befolyással járt együtt, azaz a Fujiwara-klán (bocsánat a kifejezésért) ismét nyeregbe került.
     Habár a Fujiwara-k nem kaptak különösebb adományokat Daigo császár uralkodása idején, több módon is megerősödtek mégis. Japán központi irányítása tovább hanyatlott, a Fujiwara-klán, amint több másik befolyásosabb család és vallási közösség mégis további "shoen" (mezőgazdasági vagy egyéb földterület) birtokosai lettek s ezzel vagyonuk csak gyarapodott. A shoen-ek legitim státuszt a korai Heian-korban nyertek, s sok kiváltság járt birtokosaik számára, mint például az adószedés valamint védelmet élveztek bizonyos kormányzati vizsgálatokkal kapcsolatban is, ami lehetőséget adott bizonyos háttéralkukra, mint amilyen a terület gazdájának való címadományozás (kis- vagy köznemesi kinevezéshez hasonlatosan) amiért cserébe meghatározott rész jutott a terményből s egyéb javakból. Ez persze oda vezetett, hogy a különféle birtokok egyre jobban kiestek a központi ellenőrzés alól, ami a Taika-reform visszájára fordulását jelentette. Daigo császár halálát követően néhány évtized elég volt ahhoz, hogy a Fujiwara-klán teljes ellenőrzést szerezzen az Udvar felett, s 1000-re Fujiwara no Michinaga akkora hatalommal bírt, hogy trónra ültethetett vagy elmozdíthatott onnan császárokat akarata szerint. A hivatalnokonak alig maradt jogköre, végrehajtók voltak csupán, minden kormányzati ügyet a Fujiwara-klán saját hivatalnokai (akik persze a család tagjai voltak) intéztek, így egyfajta "örökletes diktátorokká" váltak.
     A Fujiwara-klán elnökölt egy olyan időszak felett, amit a kultúra s a művészet virágzása jellemzett mind az Udvarban, mind pedig az arisztokrácia köreiben. Hatalmas volt az érdeklődés a kifejező költészet és irodalom iránt. A japán írás régóta a kínai ideogrammákon (kanji) alapult, amiket ekkoriban kezdett kiegészíteni a "kana", két fonetikus japán írásmód: a "katakana", egy éles megjelenésű írás amely kínai kanji-k részleteiből származott; a "hiragana", egy kanyargó kanji-írás, amely már önmagában is művészi volt. A hiragana írott kifejezést adott a kimondott szavaknak (egy írásjel már nem egy szót vagy fogalmat jelölt), s ezzel igazán kibontakozhatott a japán irodalom, s melyet a kínai-t nem tanult nők is gyakran s színvonalasan tudtak használni. Más művészetek, amik kínai mintát követtek, szintén kibontakoztak a Fujiwara-rezsim alatt, színes "yamato-e" azaz japán-stílusú festmények örökítették meg az udvari életet, templomi s vallási történetek keltek életre s kikövezték az utat napjaink Japán művészetéhez.
     Hanyatló élelmiszertermelés, növekvő népesség s verseny a forrásokért más családokkal mind okai voltak annak, hogy a Fujiwara-hatalom megkopott és ez vezetett a 10. század közepét jellemző, egyre szaporodó katonai zavargásokhoz, elégedetlenségekhez. A Fujiwara-klán tagjai, a Taira-k és a Minamoto-k (mindannyian a császári család leszármazottai) egymást támadták, jogokat formáltak hatalmas földterületekre, rivális kormányzatokat próbáltak kiállítani, egyszóval minden módon megtörték lépten-nyomon Japán békéjét.
     Go-Sanjo császár (1068-1073) uralkodásáig, aki az első nem Fujiwara-anyától született uralkodó volt a 9. század óta, a Fujiwara-klán biztosan uralta a trónt. Go-Sanjo császár eltökélte, hogy visszaállítja az erős, személyes császári uralmat, reformokat vezetett be, hogy csorbítsa a Fujiwara befolyást. Go-Sanjo ellenőrző bizottságokat állított fel, hogy segítsék a központi kormányzatot és utánanézzenek a shoen-ek körüli különféle ügyleteknek, például a nem megfelelő bejegyzéseknek, s emiatt sok birtokos, mint a Fujiwara-klán is, veszélyeztetve érezte területeit. Go-Sanjo császár alapította az "In no cho-t", az "Elzárkózott Császár" hivatalát, amit egymástól örökltek a trónról lemondott császárok, hogy háttér tanácsadókként (insei) szolgálják a kormányzatot.
     Az "In no cho" sikeresen betöltötte azt a hatalmi űrt, amit a Fujiwara befolyás hanyatlása hagyott. Inkább, mint hogy elűzzék őket, a Fujiwara-k visszatértek a régi polgári miniszteri feladataikhoz, s hagyták, hogy végrehajtókká váljanak döntéshozók helyett, s idővel a Fujiwara-klán több tagját is leváltották, főleg a felemelkedő Minamoto-család tagjai. Miközben a Fujiwara-klán a kétségeivel küzdött s északi valamint déli frakciókra oszlott, addig az "insei" rendszere biztosította az uralkodóház apai ágának befolyását a trón felett. Az 1086 és 1156 közötti időszak az "In no cho" uralmának és a katonai osztály felemelkedésének ideje volt Japánban, s a katonai erő s nem a civil hatalom dominált a kormányzatban. Mondhatni, ekkor kezdett kibontakozni mindaz, ami elvezetett a "szamurájok hajnalához".
     Egy örökösödési vita a 10. század közepén ismét lehetőséggel kecsegtetett a Fujiwara-klán számára, hogy visszanyerjék régi erejüket. Fujiwara no Yorinaga a visszavonult császár pártjára állt s egy erőszakos csatában 1158-ban veszítettek a Taira- és Minamoto-klánok támogatta örökössel szemben, aminek eredményeként végül a Fujiwara erőket szétverték, a régi kormányzatot lecserélték és a nemrég még dicső "insei" rendszer üressé vált, miközben a "bushik" (lovag, szamuráj) vették át az udvari ügyek vezetését, s ez drasztikus fordulópont volt Japán történelmében. Egy évre rá a Taira- s Minamoto-klánok összecsaptak, amit húsz évnyi Taira hatalom követett, amint egyre magasabbra jutottak a politikai s hatalmi rangsorban. A Taira-klánt azonban beszippantotta az udvari élet s elfeledkeztek a vidék gondjairól, ami más elhibázott lépéseikkel együtt oda vezetett, hogy Minamoto no Yoritomo (1147-1199) felkelt ellenük s a Genpei Háború (1180-1185) keretében megsemmisítette a Taira-klánt s velük az ifjú bábcsászárukat, Antoku-t. Ezen bukást követően a Fujiwara-klán fiatalabb ágai a politika helyett a művészetek felé fordultak, s nekik köszönhetően született meg nem egy irodalmi remek, többek között Fujiwara no Shunzei vagy Fujiwara no Teika művei, amiket ma is nagy elismerés övez a japán irodalomban.
     A 13. század folyamán a Fujiwara-klán "északi háza" (Hokke Fujiwara) öt régens házra hullott szét: Konoe-, Takatsukasa-, Kujo-, Nijo- és Ichijo-házakra.
     Továbbra is megvolt a, mondhatni, monopóliumuk a sessho és kampaku címekre s szolgáltak is e hivatalokban. A politikai befolyás azonban az udvari nemességtől (Kyotó-ból) a vidéki, új harcos-osztályhoz vándorolt. A Fujiwara-k ennek dacára továbbra is fontos tanácsosok, régensek vagy miniszterek maradtak a császárok mellett századokon keresztül, s a család politikai hírneve s befolyása megmaradt egészen a 20.századig. Ennek köszönhetően kellő politikai hatalmuk s jelentős befolyásuk volt, olyannyira, hogy gyakran rivális harcos-klánok vagy később a bakufu (a shógunátus másik neve) is kereste a szövetségüket. Oda Nobunaga és a húga, Oda Oichi a Taira- és Fujiwara-klánok leszármazottainak nevezték magukat, Toyotomi Hideyoshi régens (kampaku) és Tokugawa Ieyasu shógun pedig házasság révén kerültek rokonságba a Fujiwara-k leszármazottaival. Shoken császárné, Meiji császár felesége, szintén a Fujiwara-klán sarja volt.
     Ami pedig napjainkat illeti, a császári család több lánygyermeke is Fujiwara-leszármazottakhoz ment feleségül, egészen pontosan Konoe- és Takatsukasa-házbeliekhez, így elmondható, hogy a Fujiwara-klán még ma is alakítja Japán politikáját ilyen vagy olyan módon.