Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Takeda-klán

2019.09.13

takeda_kamon.png

 

     A Takedák Seiwa császár (regnált 858-876) leszármazottai a legendás Minamoto-klánon keresztül (Seiwa genji, azaz Seiwa-ág) Minamoto no Yoshimitsu (élt 1056-1127) által aki a "Chinjufu-sógun" testvére volt (A "Chinjufu-sógun eredeti neve Minamoto no Yoshiie volt, aki hozzávetőleg 1039-1106 élt). Valójában Yoshimitsu fia, Yoshikiyo volt az első, aki már hivatalosan is Takedának neveztette magát, így általa vált le a Takeda-klán ága a Minamoto-klánról. Takeda (Minamoto) Yoshikiyo 1075-1149-ig élt. Tehát összefoglalva, a Takedáknak előkelő a származása, hiszen császári (így hitük szerint isteni) vérből származtak s nagynevű ősök sokaságát tudhatták ezáltal magukénak már addigra is, mire hivatalosan megalakult a klánjuk.
     Az előzőekből nem csupán a klán származása lehet szembetűnő, hanem annak okát is megtalálhatjuk benne, hogy a klán miért hozott bizonyos döntéseket meg a későbbiekben, például, mikor a Minamoto-k pártjára álltak a Genpei Háborúkban. Ezeket azonban még úgyis sorra fogjuk venni!
     A 12. században az úgynevezett Heian-kor vége felé a Takeda család uralta Kai-tartományt. Ahogy jó pár másik család is, úgy a Takeda-klán is úgy döntött, hogy a Minamoto-klánt segíti, azaz Minamoto no Yoritomo-t támogatták a Taira-klán ellenében, s ez kifizetődőnek bizonyult számukra. Mikor Ishibashiyamánál 1181-ben Minamoto no Yoritomo vereséget szenvedett a Tairáktól, Takeda Nobuyoshi egy közel 25000 fős Takeda sereget küldött a megsegítésére. Ez a méretes sereg biztosította Yoritomo csapatainak visszavonulását és feltartotta az üldöző Taira seregeket a hegyekben, nem kis veszteséget és bosszúságot okozva ezzel a hatalmat akkoriban birtokló (bitorló?) Taira-klánnak. Ez volt az egyik lényeges momentuma a Genpei Háborúknak s mikor végül a Minamotok megnyerték a konfliktust, illően megjutalmazták segítőkész rokonaikat, a Takedákat is.
     A Jokyu Háborúban (1221-ben történt hatalmi villongás) Takeda Nobumitsu (1162-1248) a prominens Hojo-klánt segítette s ezért jutalmul megkapta Aki-tartomány kormányzóságát, így a Takedák már Kai- és Aki-tartományoknak voltak az urai. A Sengoku-jidai (Háborúzó Hadurak kora) kezdetéig a Takedák voltak a shugo-i (katonai kormányzó, aki seregeknek parancsolhat s adót szedhet) voltak Kai-, Aki- és Wakasa-tartományoknak. Mint shugo-k jelentős gyakorlatra s hatalomra tettek szert, ami nem kis fegyverténynek bizonyult az eljövendő harcoktól terhes időkben.
     Közvetlenül a Sengoku periódust megelőzően a Takeda-klán segített as Ashikaga-sógunátusnak leverni Uesugi Zenshu lázadását, mely 1416-1417 között folyt. Uesugi Zenshu (meghalt 1417-ben) volt a kanrei (legfőbb katonai tanácsadó, egyfajta főparancsnoka egy terület összevont seregeinek) Ashikaga Mochiuji mellett, aki a központi Ashikaga-sógunátus ellensége volt. Az Uesugi-klán fejének halálával azonban az Uesugi-k haragja a Takeda-klánra szállt, ami fegyveres konfliktusban is megnyilvánult. Ez a rivalizálás végül közel 150 éven keresztül tartott, míg végül a Takeda-klán elbukott a Sengoku-jidai végén. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fegyveres rivalizálás dacára az Uesugi- és a Takeda-klánok kölcsönösen tisztelték egymást, nem is kicsit. Mikor Uesugi Kenshin értesült nemezise, Takeda Shingen haláláról, ordítani és sírni kezdett, hogy nincs többé méltó férfi japánban!
     A klán virágkorát Shingen uralma alatt élte. Takeda Harunobu (1521-1573) 1540-ben vette át apja, Takeda Nobutora helyét, mint Kai-tartomány shugo-ja. A Takeda-klán gyors terjeszkedésbe kezdett Kai határain kívül (eddigre már csak Kai-tartomány volt a Takeda-klán uradalma), 1559-ben pedig Harunobu Shingen-re változtatta a nevét. Takeda Shingen nem egy alkalommal harcolt a Hojo-klán ellen, mindazonáltal leginkább észak, észak-kelet felé terjeszkedett, ahol is legismertebb harcait vívta Uesugi Kenshin ellenében. Ezek az ütközetek végül mint a Kawanakajimai csaták (Kawanakajima no tatakai) váltak ismertté s a legemlékezetesebbet 1561. szeptember 10.-én vívták meg (ekkor közvetlenül is összecsapott Takeda Shingen és Uesugi Kenshin). Takeda Shingen serege mint "Kiba Gundan" (Felnyergelt Sereg) vált ismertté és lovasságának rohamai rettegést váltottak ki az akkoriban gyalogságból álló ellenséges csapatokban. A Takeda-klán lovasságának érdekessége az volt, hogy nem íjászok ültek a nyeregben, hanem naginatával (lándzsa-szerű nyél végére erősített kardpenge) vagy yarival (effektíve lándzsa, vagy pika) felszerelt lovasok, akik képesek voltak letiporni és szétzilálni a könnyű gyalogos csapatokat.
     1573. május 13.-án, sajnálatosan, Takeda Shingen elhunyt. Őt a fia, Takeda Katsuyori (1546-1582) követte, (igaz, a formálisan megnevezett örökös Katsuyori fia, Takeda Nobukatsu volt) aki igyekezett folytatni Shingen terjeszkedő politikáját, s bár kezdetben ért el sikereket, Katsuyori nem örökölte apja katonai zsenialitását. Elvakultságának, s önhittségének köszönhetően 1575-ben Takeda Katsuyori szinte megsemmisítő vereséget szenvedett Oda Nobunaga és Tokugawa Ieyasu seregeitől a Nagashino-i csatában (Nagashino no tatakai).
     A Nagashino-i vereség után a Takeda-klán gyors hanyatlásba kezdett s még Katsuyori pozíciója is kétessé vált a klán élén. Végül két rokona elárulta Katsuyori-t az Oda- és Tokugawa-klánoknak s végül ez vezetett el a Temmokuzan-i csatához, ahol véget ért a Takeda-klán, mint prominens politikai vagy katonai hatalom, bár a klán leszármazottai előkelő rangokat s megbizatásokat tudhattak a magukénak a Tokugawa-sógunátus (ami 1063-ban alakult meg) idején.

     A Takeda-klán jelvényei:
     - négy gyémánt gyémántalakba rendezve, olykor egybefüggő körrel keretezve (ez volt a legelterjedtebb, leghivatalosabb jelvényük)
     - két darumadár, amint összehajtják fejeiket egymás felé
     - százlábú (főleg a hírvivők és felderítők megkülönböztető jele volt a klánon belül, illetve néhány elit katonai egységé ideiglenesen)
     - hanabashi, azaz három függőlegesen elhelyezkedő virág-motívum (inkább a Suwa-klán öröksége, Singen saját döntése volt a motívum megtartása)
     - a "fúrinkazan", a négysoros harci idézet Szün-ce "A Háború Művészete" című művéből (olykor csak a négy elemet jelölő karaktert használták a teljes idézet helyett)