Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Avatar

2010.03.01

Kép Avatar

Rendben, az alapokat mindenki tudja, James Cameron filmje egy zseniális Sztrugackij kisregény ellopásából született (bár az illetékes Sztrugackij testvér közölte, nem kívánja perrel vagy máshogyan befenyíteni enyveskezű amcsi rendezőnket). Látszik tehát, hogy minden adott a jó végeredményhez, bár a Pandora (ez a hold neve, ahol minden zajlik) megértéséhez nem árt belelesni a Solaris című filmbe (kapaszkodjatok, szintén Sztrugackij feldolgozás).

Szóval, a sztori a szokásos, a Föld tök szar hely lett, minden tropa, de az emberek egymás alázásán túl a galaxis további részeire is rácuppannak, csak úgy szokásosan "Fuck you Nature, I'm a Capitalist!" feliáltással. Szóval szép új bolygó, kedves őslakosokkal, értékes ásvánnyal, amiből kedves embertársainknak a következő jön le, amúgy sablonosan amcsi módon: Ásvány=profit, profit jó, őslakos nem, őslakos dögöljön meg, profit az ISTEN! Ugye megy ez!

Persze az őslakosok sem estek a fejükre, kezdettől fogva vágják, hogy az emberek sunyi tapló banda, ezért jön a békéltető ötlet, az Avatár. Ami nagyon jó kis cucc, majdnem mint egy kemény drog, csak az őslakos, kék, macskaszerű, 3 méteres Na'vik nem veszik be, ezért hősünknek nincs egyszerű dolga, de mint tengerészgyalogos, majd megoldja...

Szóval a legfontosabb kérdés tisztázása után (Ki jár a Főnök lányával?) hősünk rájön, hogy itt bizony az emberek a rosszak, de azok vastagon, ezért némi ritkítást kell végezni köztük (Hurrá, hulljon a férgese, hiszen két láb rossz!). Így a végén látványos kis csatát láthatunk, ahol a dolgokhoz a Pandorának magának is lesz egy-két szava, s a rosszak mehetnek haza sivatagi retket kapálni, vagy valami hasonló. Szóval sablonosra egyszerűsített történet.

Sablonos, ám nézhető. Sőt, jó! Bár néhol vannak idegesítő részek (a morcos katonavezér totállapos megjegyzései, roppant unalmasak és néha a fantáziadús benyögéseit előre ki lehet találni... Még jó, hogy megölik, ilyen embert bűn élni hagyni), maga az egész szórakoztató, sőt a látvány néhol egészen lenyűgöző! Csodásan kidolgozott világ, látványos megvalósítás, kellemesen adagolt romantika, azaz megvan benne az egyensúly. Érdemes megnézni egyszer (ne moziba, mert a 166 percnyi színorgiától rendesen flashelni fogtok utána), könnyen lehet ugyanis, hogy egyszer ez a film is klasszikus lesz.