Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bleach mozik

2009.09.28

KépJó pár részt megnéztem már a Bleach című animéból, mikor sikerült hozzájutnom két mozifilm verzióhoz is. Sokat vártam mindkettőtől, ám végül felemás érzésekkel fejeztem be a megtekintésüket.

Elsőként a Memories of nobody-t néztem meg, mely elég meglepően kezdődött, afféle Bleach-es fílinggel. Aztán megjelentek a furcsa, sipkás kísértetek és Senna, aki kissé túlpörgős egy csaj. E kedves hölgyemény jócskán felforgatta a főhős életét, néhol bizony elég bárgyú módon...

Aztán mikor kiderült az, ami már az eleje óta sejthető volt, az ember azon fanyalog, hogy lehetett Ichigo és Rukia olyan bárgyú, hogy nem vették észre azt, ami a néző szemét már addigra kiszúrta... De tényleg...

Ezt persze megint igazi Bleach-es érzés követi, hiszen megkezdődik a harc a jók és a rosszak között, repked a sok speckó képesség és támadás, hogy a végén már nem tudjuk, ki ki ellen is harcol, mert minden totál zavaros. Kivéve a fő harcot, melynek tétje Senna megmentése, aki végül megment mindenkit, miközben meghal. A vicc az, hogy úgy áldozza fel magát, ahogy fogolyként halt volna meg, de mindegy. Talán mélyebb megértés kell hozzá, meg némi szinkron, ki tudja?

Végül pedig mindenki szomorú kicsit, mert Senna karaktere ennyi idő alatt is szerethetővé nőtte ki magát. Valamint másik fájó pontként, Yoruichi sem jelenik meg ebben a részben, pedig megjegyzései nagyon illettek volna pár jelenethez... De sebaj, enélkül is nézhető a film, bár sokat senki ne várjon tőle, mert annyi nincs benne, amitől igazán Bleach lenne...

KépEzzel szemben a másik film, a Diamond dust rebellion hozza azt, amiben az előző film nem bővelkedett!

A történet ugyan nem olyan dinamikus, mint a Memories-é, de a karakterek jellemme előtérbe került, és sok dolog megmagyarázódik a múlttal kapcsolatban is.

Lidércek is vannak, minden mennyiségben, még egy arrancar ikerpár is előkerül, nem is szólva a tucatnyi óriás lidércről és lidérclordokról, akikkel a szokásosan brutális végső harc zajlik, melynek végén elhangzik a bocsánat és békére lel mindenki, akinek lelki gondjai voltak e rész során.

Az már csak hab a tortán, hogy Yoruichi is feltűnik, és hozza a szokásos formáját, hogy a maga stílusában véleményezze a dolgokat, aminek a lényege az ismét egy jó bunyó felállás!

Véleményem szerint ez a rész sokkal jobb az elözőnél, de ha valaki szereti az animékat, az nyugodtan nézze meg mindkettőt, nem hiszem, hogy igazán csalódni fog bármelyikben is...