Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Három favorit német gépeim közül

2011.12.17

Dornier Do-335 Pfeil (Nyílvessző)

dornier-do-335.png

Szerepkör: Vadász-bombázó
Gyártó: Dornier Flugzeugwerke
Első repülés: 1943 októberében
Csapatszolgálatba állás: 1944
Gyártva: 1944–1945
Legyártott példányszám: 37
Személyzet: 1 (egyes modelleken 2)
Hossz: 13.85 m
Szárnyfesztáv: 13.8 m
Magasság: 4.55 m
Szárnyfelület: 55 m2
Üres tömeg: 5210 kg
Maximális repülési tömeg: 8590 kg
Hajtómű: 2db Daimler-Benz DB 603A 12-cilinder motorok, 1287 kW (1726 LE) teljesítménnyel
Csúcssebesség: 765 km/h
Hatótáv: 1160 km
Repülési plafon: 11400 m
Lehetséges fegyverzet:
1 × 30 mm MK 103 gépágyú
2 × 20 mm MG 151 gépágyúk
kb. 1000 kg bombateher

do335.gif

dornier-do-335-tandem.png

    A Do-335 a Luftwaffe egy kiírt pályázatára készült, ám szokatlan megoldásai miatt nem keltett különösebben nagy benyomást a felsővezetésre. Amikor azonban a Luftwaffe kezdett túlontúl magas veszteségeket szenvedni a keleti fronton és égető szükségük volt bármilyen röpképes vadászra vagy bombázóra, megnyílt az út a Do-335ös előtt. A gép szokatlan felépítése, újszerűsége, egyedisége miatt gyártása lassú volt és körülményes, nem lehetett olyan mértékben termelni, mint a Messerscmitt Bf-109eket vagy a Focke-wulf Fw-190eket. Amikor azonban élesben is bemutatkozott, kiderült, hogy propelleres gép létére a Do-335ös gyors, mozgékony, kiváló gép, melynek elfogása sok gondott okozott a szövetséges gépeknek, amik sokszor képtelenek voltak beérni a "Nyílvesszőket". A csekély legyártott példány között a megszokott egyszemélyes verzió mellett készültek kétüléses oktató\gyakorló verziók is, ezek harcban nyújtott teljesítménye azonban semmiben nem tért el az együléses modellekétől.
    A Dornier Do-335 már első ránézésre is különlegesnek tűnik, hiszen nem sok olyan gépet lát az ember, ahol a gép végén is van propeller. Ez a kettős, húzó-toló propellerpár biztosította a gép sebességét, jó irányíthatóságát, stabilitását, melynek köszönhetően képes volt leiskolázni a szövetségesek agyonajnározott gépeit, melyek inkább számbeli fölényüknek köszönhették sikereiket. Elmondható a Do-335ről is, hogy ha nagyobb mennyiségben állt volna rendelkezésre, bizony erősen megtizedelte volna az angol-amerikai repülő alakulatokat. A "Nyílvessző" persze nem csak kiváló repülési adottságai miatt volt remek gép, hanem erőteljes felépítése és fegyverzete miatt is. Ráadásul bombateherrel is fel lehetett szerelni, így egy füst alatt bombázóként is üzemelhetett, ami tovább növelte a megrokkant Luftwaffe számára eme gépek értékét, hatékonyságát. Iskolapéldája ez a gép is a németek jóval fejlettebb katonai technológiájának, melyre irigykedve gondolhattak csak az elavult gépekkel harcoló szövetségesek...

do-335-arrow.png


Focke-Wulf Fw-187 Falke (Sólyom)

fw-187.jpg

Szerepkör: Nehézvadász
Gyártó: Focke-Wulf
Tervező: Kurt Tank
Első repülés: 1937 májusában
Legyártott példányszám: 9
Személyzet: 2
Hossz: 11.12 m
Szárnyfesztáv: 15.30 m
Magasság: 3.85 m
Szárnyfelület: 30.40 m2
Üres tömeg: 3700 kg
Maximális repülési tömeg: 5000 kg
Hajtómű: 2db Junkers Jumo 210G 12-cilinder motor, 515 kW (700 LE) teljesítménnyel
Csúcssebesség: 529 km/h
Repülési plafon: 10000 m
Emelkedés képesség: 1050 m/perc
Szárnyterhelhetőség: 164.14 kg/m2
Lehetséges fegyverzet:
4 × 7.92 mm MG 17 géppuskák
2 × 20 mm MG FF gépágyúk

fw-187-falke.jpg

    Kurt Tank mérnök még 1936-ban kezdett bele egy kétmotoros nehézvadász tervezésébe, melynek kitűzött célja volt kétmotoroskén az 560 km\h-ás csúcssebesség elérése. A "Sólyom" végül nem vált be teljes egészében, a német légierő azonban úgy gondolta, biztosít egy lehetőséget a típusnak így norvégiába küldtek belőlük néhányat csapatpróbákra. Sajnos nem váltotta be a Luftwaffe hozzá fűzött reményeit, így a légierő nem vetette sorozatgyártásba a típust, az elkészült példányokat pedig a Focke-Wulf gyár védelmére létrehozott egységbe osztották be, ennek védelmében kerültek csak harci bevetésre a háború során. A maga nemében, bár nem volt olyan mozgékony amint azt szerették volna, egészen hatékony gépnek bizonyult, erőteljes tűzereje kárpótolta lomhaságát, nehézkességét. A gép érdekessége, hogy a pilótafülke alatt két oldalt 2-2 géppuskát helyeztek el, melyre más modelleken nem nagyon volt példa.
    A gép törzse igen lapos, áramvonalas, légerőtanilag nagyon kiforrott volt, szerkezetileg viszont, akkor még nem ismert megoldások híján, nem volt kellően erős és kitartó, ez pedig behatárolta használhatóságát nehézvadászként. A két húzómotor a szárnyakon került elhelyezésre, gondoláik alsó rekeszébe behúzható futóművekkel. Fegyverzet tekintetében több verziója is létezett, melynek oka, hogy ezek mindegyike kísérleti típus volt, nem pedig széria gépek. A "Sólyom" a németek egy érdekes, kecsesre sikeredett kiísérlete volt, melynek igazi kiteljesedésére a Me-410 "Lódarázs" megjelenéséig kellett várni...

focke-wulf-fw-187-falke.png


Messerscmitt Me-410 Hornisse (Lódarázs)

me410.jpg

Szerepkör: Nehézvadász\Vadász-bombázó
Gyártó: Messerschmitt
Tervező: Waldemar Voigt
Első repülés: 1942
Csapatszolgálatba állás: 1943
Gyártva: 1943 májusától 1944 augusztusáig
Legyártott példányszám: kb. 1200
Személyzet: 2
Hossz: 12.56 m
Szárnyfesztáv: 16.34 m
Magasság: 3.7 m
Szárnyfelület: 36.20 m2
Üres tömeg: 6627 kg
Maximális repülési tömeg: 11244 kg
Hajtómű: 2db Daimler-Benz DB 603A folyadékhűtéses 12-hengeres motor, 1287 kW (1726 LE) teljesítménnyel
Csúcssebesség: 624 km/h
Hatótáv: 2300 km
Repülési plafon: 10000 m
Lehetséges fegyverzet:
2 × 7.92 mmMG 17 géppuskák (1000 lövedékkel)
2 × 20 mm MG 151/20 gépágyúk (350 lövedékkel)
2 × 13 mm MG 131 géppuskák (500 lövedékkel)
kb. 1000 kg kihasználható tárhely

me-410-a1-u2.jpg

    Mikor fájdalmasan bizonyossá vált a tény, hogy a Me-210 típusú gépek nem válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket, a Messerschmitt cégnél egy új modellt terveztek a Me-210 alapjaira. Az új gép kiküszöbölte elődje hibáit és igen kiváló harci géppé változott, mely számos szerepkörben állta meg a helyét és méltán érdemelte ki a "Lódarázs" becenevet. Bevethető volt a gép bombázóként, nehézvadászként, harckocsi elhárítóként és éjszakai vadászként(kísérleti szinten), ez pedig igen ritka rugalmasságot jelent egyetlen repülőgépmodell esetében. A gép egyik különlegessége a két oldalára szerelt, távirányítású forgótorony, melyekben géppuskákat helyeztek el arra az esetre, ha alulról, oldalról vagy hátulról fenyegetné veszély a gépet, így sikerült megoldaniuk azt, hogy a gépen repülők létszámának növelése nélkül tegyék védetté azt minden irányból. A Me-410 leginkább a szövetségesek bombázóinak letarolásában volt jó, hiszen ereje, sebessége lehetővé tette, hogy uralja a levegőt a nagyobb, jobban felfegyverzett bombázó erődök ellenében is.
    A gép meghajtásáról és levegőbe emeléséről két, erőteljes, a szárnyakon elhelyezett propelleres húzómotor gondoskodott, melyeknek kecsesen széles gondoláiba lehetett visszahúzni a gép futóműveit. A fő fegyverek a gép orrában kaptak helyet, később azonban a szárnyak tövébe is kerültek géppuskák, tovább erősítve a már amúgy is erőteljes tűzerőt. A későbbi modellek 50mm-es gépágyút kaptak az orrba, kifejezetten harckocsik leszedéséhez, a régebbi modelleket pedig kiegészítő modulok segítségével lehetett ellátni ezekkel a nagykaliberű fegyverekkel. A gép orra egyébként is erőteljesen moduláris kialakítású volt, hiszen a korai modelleken lévő gépágyúkat is el lehetett távolítani az orrból, hogy helyükre bombateher kerülhessen. A Messerschmitt Me-410 tehát nemcsak egy roppant kellemes megjelenésű gép volt, hanem figyelemreméltóan hatékony is, mely egészen a háború végéig folyamatos frontszolgálatban maradt.

me-410-hornisse.jpg