Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Vezeklő Papnő

2011.07.14

tpl--1-.jpg    Az első könyv elején rögtön választ kapunk azokra a kérdésekre, melyek a "Lázadás (Pókkirálynő háborúja, 2. kötet)" végén esetleg felmerülhetetett bennünk: Ched Nasad rombadölt városát elkezdték újjászervezni, és Hallistra öccse, Q'arlynd Melarn házatlan varázslóként aljasabb és alsóbb Házak szolgálatába kénytelen szegődni. Ez azonban csak addig tart, míg egy halott papnőre nem bukkan, aki a jelek szerint Eilistraee tiltott vallásának követője és egy mágikus kapun keveredett Ched Nasadba, ahol aztán egy lehulló szikladarab végzett vele. A kíváncsi mágus pedig rögtön akcióba lendül, nem sejtve, hogy központi figurájává válik a Lloth és Eilistraee közötti halálos játéknak, melyet a két istennő a sötételfek sorsa feletti totális uralomért vív. A kapun túl azonban egy új és idegen világ várja Q'arlyndot, aki régi élete mércéje szerint figyel mindent s ezért mindig rossz következtetésre jut. Hamar ismeretséget is köt Eilistraee egy fontos hívével, Rowan Vrinn-nel, aki pont olyan különösen figyeli a mágus ténykedését, amint a férfi nézi őt. Eközben persze Vhaeraun isten hívei is mozgolódnak, miközben Eilistraee hívők lelkeit rabolják el, hogy egy hatalmas varázslatot hívjanak életre. Cavatina Xarann papnő pedig fogocskába kezd a Vezeklő Papnővé változott Hallistra Melarn-al, minek végén Cavatina bizalmába fogadja Hallistrát és megöli Selvetarmot, Lloth félisteni unokáját. És hogy eközben mit tesz a másik Melarn? Segédkezik abban, hogy Vhaeraun és Eilistraee végre lerendezhesse egymás közt vitáját, minek végén az istennő megöli az istent, s ezért Vhaeraun papjai magukba omlanak, Q'arlynd pedig ünnepelt hős lesz. Mindenki boldog, kivéve Lloth-t, aki azonban még bőven tartogat meglepetéseket a tarsolyában Toril sötételfeinek a számára, mert a káosz istennője sosem teríti ki minden lapját előre... És vannak még más játékosok is a pályán!

tpl--2-.jpg    A második részben az elmerozzant Kiaransalee istennő is beszáll a játékba, rászabadítva élőholt seregeit a világra. Q'arlynd mágikus tárgyak után kutat a letűnt Kranfhaor-ban, ősei városában, mikor zavarodott ifjúra lesz figyelmes, akit végül megment. Így szert tesz egy felbecsülhetetlen értékű legendakőre és egy biztos helyre Sshammatban, a mágusok városában, ahol tudását igazán kamatoztatni tudja. A legendakő azonban kemény dió, végül lemond róla Q'arlynd, igaz nem magától, csak azért, hogy sajátot szerezzen, ami csak az övé! Lloth közben démonúr szeretőjének adja a megunt Hallistrát, aki életéért cserébe elárulja Cavatinát, aki Wendonai karmai között érdekes titkokat tud meg a drow-elfek származásáról és arról, miért is olyanok a drow-k, amilyenek. Wendonai végül elbukik a nő fegyverétől, ám mocskos trükkel megússza a dolgot, Cavatina viszont Hallistra üldözésére indul. Eilistraee hívei, akik közé beolvadtak Vhaeraun papjai, eközben Sshammat segítségével hadjáratot szerveznek a thanatosi Akropolisz, Kiaransalee híveinek legfőbb bázisa ellen. Ez azonban több, mint kétes eredménnyel halad, sőt kifejezetten bukásra van ítélve, ami kegyetlen sorsot jelentene a világ számára. Q'arlynd azonban a saját legendakövében élő ősei segítségével egy olyan zseniális tervet eszel ki, amely olyan képtelenül hangzik, hogy biztosan működnie kell! Rájön, hogy elfeledetté kell tenni Kiaransalee nevét s akkor az istennőnek egyszer s mindenkorra vége! A varázslat végeztével pedig Q'arlynd büszkén vallhatná magáról, hogy megölt egy ereje teljében levő istenséget, szerénysége azoban nem engedi ezt...

tpl--3-.jpg    Eljött a végső összecsapás a két istennő között a sötételfek lelki üdvéért meg hasonlók. Lloth egy vakbuzgó orgyilkosa tévedésből félistenné Hallistrát, aki rögtön bosszúhadjáratba kezd Eilistraee hívei ellen. Q'arlynd magasra tornássza fel magát Sshammat hierarchiájában, ám Hallistra kultusza gondokat okoz neki, anélkül, hogy tudna róla, ki is áll valójában a dolgok hátterében. Ghaunadaur ősi istenség hívei szintén Eilistraee híveit szemelték ki maguknak bolygatás céljából, ami nagyban köszönhető Qilue Veladorn-nak, Eilistraee kiválasztottjának, aki Wendonai a démonúr befolyása alá került. Ez pedig belső ellentéteket szül a megtizedelt hívek között, garantálva ezzel bázisuk, a Promenád bukását. Ez a bukás azonban semmi ahhoz képest, ami még vár rájuk! Q'arlynd közben azon fáradozik, hogy a faerzress-problémát megoldja, mely durván sújtja Toril minden drow-ját. A megoldás azonban minden képzeletet felülmúló! Miyeritar leszármazottai drow-ból sima sötét elfekké változnak vissza, így elnyerik a jogot arra, hogy halálukban visszatérhessenek Arvandorba, az elf menyországba, ahová drow sosem juthat el. Eilistraee személyesen Hallistra keze által pusztul el, akit maga Lloth vezetett meg, ám Lloth nem örülhet győzelmének, hiszen remélt népének a fele visszaváltozott és szinte elveszett számára. Érdekes lezárása az egésznek, annyi szent, de biztosan lehet még ebből új sztorikat "növeszteni"... Szóval várjuk a folytatást!