Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mitológiai lények I

2010.12.04

Medúza
KépMedúza (Medüsza) egy egykor jobb sorsú papnője volt Hérának a görög mitológiában, egyike a három nővérnek, a Gorgóknak. Maga az istennő átkozta el a lányt, mert azt, szűzességi fogadalma ellenére, Héra templomában tette magáévá Posszeidón (vagy Zeusz, ez változó). Medúza tehát csúf szörnyeteggé változott, aki emiatt megutálta a férfiakat, s elvonult a világ elől egy távoli szentélybe, melyet az Alvilág kapuja előtt egy szigeten emeltek, és itt élt addig, míg Perszeusz meg nem ölte őt.

 

Medúza teste deréktól felfelé megmaradt vonzó nőnek, míg deréktól lefelé kígyóvá lett (olykor csörgőkígyóvá, hogy csörgésével még drámaibb legyen egyes történetekben), fejéből haja helyett (olykor nem helyette, hanem belőle) kígyók nőttek. Mindent lát, amit a kígyói látnak, ami igen nagy előny számára. Medúza tekintetével képes kővé változtatni azt, aki a szemébe néz, ám ez a képessége akaratlagos (s mivel utálja a világot, ezért Ő nagyon is akarja) és a vakokra is hat, csak magára Medúzára nem. Medúza kiváló íjász és igen erős, képes puszta kézzel széttörni a pillantásával alkotott szobrokat.

 

Egyes mesékben megjelennék félvér-medúzák, akiknek emberi testük van és kígyó hajuk. Őket néha mint Medúza lányai emlegetik, ám ez kevéssé hihető, inkább más nők csupán, akik szintén átkot szenvedhettek, mivel Medúzának csak egyetlen gyermeke van, a fia, Pegazus...

 

Kentaur

 

Kép

 

A kentaurok eredetére több legenda is létezik a görög mitológiában. Egyik szerint Pánnak, a faunnak a fiai ők, míg egy régebbi történet szerint Atlantisz népe szülte őket. Van azonban olyan verzió is, miszerint az erdők ősi szellemei, őrzői, de egy történet félisteni származást tulajdonít nekik, akiket egy ember nő szült meg (nem lehetett kellemes...).

A kentaurok félig ló, félig ember teremtmények, olykor azonban félig szarvasnak is leírták már őket. Nyakas, kötözködő népek, akik imádják a mulatozást, akárcsak a jó kis csete-patékat. Kiváló íjásznak és dárdahajítónak nevezik őket, akik igen gyorsan tudnak mozogni és erejük is jóval meghaladja az emberekét.

A kentaurok a kentaur-félék formacsoportjába tartoznak, amely olyan lények gyűjtőfogalma, melyek félig emberek, félig mások, például oroszlánok (lamia)...

 
 

 Drider

 

 

Kép

 
 

Hogy ez a lény hogy jön ide? Sokan azt hiszik, a driderek csak a D&D kitalált szörnyetegei, pedig egy példányuk létezik a valódi mitológiában is: Arachnee vagy Arakhné.

Arakhné egy görög szövőleány volt, aki oly kitűnően űzte mesterségét (igen, mielőtt megkérdeznétek, valószínűleg azt is, mivel néhol csalfa szövőleányként emlegetik), hogy annak hamar híre ment. Egyesek azt kezdték pletykálni, hogy a lány szövőtudománya az istenekével vetekszik, ami felkeltette Athéné istennő figyelmét és enyhe rosszallását. Kihívta tehát Arakhnét egy szövőversenyre, amit a lány meg is nyert. Ettől az istennő előtt leereszkedett a vörös köd és durván megátkozta a lányt, hogy legyen pókká! Arakhnéból pedig póklény lett, s így megtartotta szövőtudományát, mégha élete valószínűleg tönkrement új külseje miatt...

 

Nága

 

 

Kép

 
 

A nága vagy naga (olykor naja) az indiai mitológia teremtménye, bár az egyik görög legendában is megjelenik egy, de ott másként hívják. A nagák ősi teremtmények, akikre nem terjed ki az istenek hatalma, sőt, maguk is az istenekéhez fogható hatalommal bírnak. A nagák halhatatlanok és örök háborút viselnek gyűlöletből testvéreik ellen.

A nagáknak sok ábrázolása ismert. Néha emberfejű kígyónak mutatják őket, máskor félig kígyó és félig ember lények. Szinte mindig nők, olykor több karral vagy mellel lefestve. A hinduk védelmező entitásokként és a vizek úrnőiként tisztelik a nagákat, egyes helyeken azonban gonosz szellemeknek tartják őket. A nagák harapása mérgező és úgy tartják, farkuk érintésével képesek kővé változtatni az embert (görög rege).

Hárpia

 

Kép

A hárpiák a görög mitológia gonosz teremtményei. Mindig nők, akiket emberi testtel, szárnyakkal és madárlábbal ábrázolnak. A szirénektől eltérően a hárpiáknak van két emberi karjuk és elborzasztó a hangjuk. Lesből, csapatosan csapnak le, hangjukkal kergetve őrületbe az eltévedt kalandozókat, utazókat, akiket aztán kegyetlen módon, élve esznek meg. Nem véletlen tehát, hogy a kiállhatatlan, gonosz nőket hárpiának nevezik...

Angyal

 

Kép

Az angyalokat a legtöbben a keresztény hitvilág lényeiként ismerik, ám sokkal ősibb szereplői a mitológiának. Eredetük egészen Mezopotámiáig nyúlik vissza, ahol mint démonokra (a démon eredeti jelentése: természetfeletti lény, gyakran megtestesült szellem) tekintettek rájuk, méghozzá az őrző-védő fajtából. Ezt az aspektusukat vette át a kereszténység is.

Az angyalok több különböző "fajból" állnak, melyeket külön nevekkel illettek, mint a kerúb, a szeráf vagy a déva (ez utóbbi a perzsa tűzhitben egy gonosz kísértő szellem, daiva). Ábrázolásokon mindig tökéletesen vonzó megjelenésű nők vagy férfiak, tollas szárnyakkal. Ezen túl mindnek megvan a maga sajátos jegye is. A kerúbnak például sasfeje van (mezopotám és perzsa hitvilág, nem a kiherélt keresztény f@***ság), a szeráfok (szerafimok) négyfejűek (oroszlán, bika, sas és kecske) míg a dévák elbűvölően vonzó nők, kiknek szárnyai nyers fényből és hatalomból állnak.

Eredetileg akaratos és intelligens lények, ám a keresztény értelmezés megfosztotta őket szabad akaratuktól és puszta szolgákká degradálta őket. Köztudottan halhatatlanok.