Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hit megóv s megsegít

2016.12.01

    Edigar Stanford hadipüspök fészkelődött egy kicsit gépének pilótaülésében miközben figyelte csapatai előrenyomulását a szurdokvölgyben. Jégfarkasa impozánsan tornyosult a többiek fölé s olyan délcegen tündökölt a kékes nap fényében, akárha maga Szent György újjászületett avatárja lenne. A tíz méteres és hatvan tonnás Jégfarkas, Edigar személyes parancsnoki gépe, halálfekete törzsén vérvörös keresztet viselt, míg végtagjai hófehérek voltak amitől egy páncélt viselő bátor férfit idézett. A jobb vállon és a bal lábszáron pedig ott tündökölt egységének jelvéve, a Harmadik Palatinátusi Őrgárda kék alapon arany címere. A Harmadik Palatinátusi Őrgárda, becenevén Isten Keze, pedig szent céllal érkezett s Edigar hadipüspök nem szándékozott kudarcot vallani holmi aljas eretnekek hordáival szemben. Isten nevében győzni fog!
    Az egész igen jelentős volt Edigar számára. A világ eredetileg a Kornelli Konkordátumé volt s a Konkordátum hihetetlen sértés volt a Palatinátus számára. A Palatinátus felajánlotta a Konkordátumnak, hogy önként csatlakozhatnak s alávethetik magukat Isten bölcsességének ám az eretnek, gaz s aljas Konkordátum elutasította a szívből jövő ajánlatot s megtartotta szabadságát. Eretnekség, Isten arcul csapása! A Palatinátus pedig eltökélte, hogy megtisztítja ettől az aljas s gonosz fertőtől Isten csodás galaxisát mely a béke hona kellene legyen. A Konkordátum lerohanása már küszöbön állt, s Edigar tudta, mi lesz: Az áruló eretnek mocskokra megtisztulás vár. Minden eretneknek pusztulnia kell majd, s mindazoknak, akik elég idősek voltak már, hogy elméjüket s szívüket megrontsák torz s gonosz hazugságokkal. A fiatalok élhetnek, hiszen őket még ki lehet vezetni a fényre, a többiek sorsa az Inkvizíció s Isten Dühe! Mily áldás lesz mégis ezeknek a sehonnai mocskoknak, hogy szent kezek oltják ki életüket s így lelkük egy elfeledett, még tiszta része megváltást nyerhet az Úr színe előtt. Akkor mi nyomaszotta voltaképp Edigart, hogy gépe nyergében izgett-mozgott?
    Nos, a nyomoruságos, aljas s áruló Kornelli Konkordátum átadta a világot ajándékként a Takeda-háznak. Edigar s ezrede így most a Takeda helyőrséggel lesz kénytelen szembeszállni s a Takedákról köztudott volt, hogy jók... Nagyon jók, sőt még nemesi mércével is kiemelkedőek s így hatalmas véráldozatra lehetett számítani. De Isten nevében meghalni megtiszteltetés s Isten nevében s az Ő segedelmével győzni fognak! A győzelem pedig rettegéssel fogja eltölteni a Konkordátum elkárhozott seregeinek ördögi szívét, hiszen a Palatinátus hadüzenete már eljutott hozzájuk! Edigar pedig kéjesen idézte emlékezetében a minden csatornán sugárzott üzenet szavait, mely eljutott a Palatinátus népéhez s felkészítette őket Isten újabb ajándékára, arra, hogy milliónyi új hittestvérük lesz akikkel együtt örvendhetnek világaikon az Úr fénye s tekintete alatt. A bejelentés pedig világos volt:
    "Palatinátus dicső s jámbor népe, ismét harcolnunk kell, hogy megváltást vigyünk azoknak, kik a sötétben, megrontottak kegyetlen zsarnoksága alatt szenvednek s keresik az egyetlen üdvözítő kiutat! A Kornelli Konkordátum démoni s romlott diktatúrájának vesznie kell, hogy gennyes fertője ne szennyezhesse tovább Isten szent galaxisát s népének tiszta szívét s lelkük üdvét. Felkelünk hát a sötétség nyomorultjai ellen, a megrontók, gonosz elnyomok ellen s fényt viszünk a sötétségbe! Halál az eretnekekre, Isten akarja, s megváltás az igazaknak, Isten szent nevében!"
    A felidézett szavak pedig megnyugtatták a hadipüspököt harcigépe pilótaülésében. Nyugodtan figyelte Jégfarkasa polarizált üvegén át, ahogy a felderítő páncélosok elérik a szurdokvölgy kijáratát melyen túl a világ fővárosa állt. A hírhedt Takeda csapatoknak pedig eddig színét sem látták. Edigar ezt isteni jelnek vette, hogy ellenségei félnek tőle, mert biztosak ők is a hadipüspök győzelmében. Edigar azonban nem ajánlotta fel a nyílt csatornákon a megadás lehetőségét. A Takeda-ház eretnek volt s ezért nem nyerhetett kegyelmet vagy megbocsájtást Isten egyik földi helytartójától sem. Lelküknek tehát az Úr elé kell állniuk próbára, hogy Ő dönthessen további sorsukról. Így hát hazugság lenne megadást ajánlani, Edigar pedig nem óhajtott hazudni még az olyan aljas eretnek bitangoknak sem, mint a Takeda csapatok. Nem fog lealacsonyodni az ő szintjükre, de nem ám!
    Ekkor jelent meg egy hatalmas sziluett a szurdok bejáratánál, éppen a felderítő páncélosok előtt. A hatalmas harci gép lehajolt, kezével meglökte az elöl haladó páncélos oldalát s nekivágta mentében a szurdok falának. Mindezt olyan futtában s mellékesen, mintha csak egy porszemet pöckölt volna le a válláról. A Jégfarkas számítógépe Roninként azonosította a másik gépet, egy hetven tonnás monstrum vastag páncélzattal és erős fegyverzettel. A Jégfarkas azonban egy ezred támogatását élvezte így Edigar nem kételkedett abban, hogy le fogják dönteni a hatalmas hadigépet, mely két újabb páncélossal végzett. Ekkor megtorpant s fegyvereivel végigpásztázta az előrenyomuló palatinátusi gyalogság sorait. Leírhatatlan pusztítást okozott, százak maradtak holtan szerteszét, miközben a Ronin módszeresen perzselte fel soraikat fegyvereivel. Több páncélos is tüzelt a Roninra, ám az fel sem vette találataikat, csak komótosan menetelt előre halált s pusztulást osztva. A Jégfarkas azonban csak állt s figyelte, várta, hogy elegendő páncél szakadjon le a nehezebb gépről, mielőtt rohamra indul s dicsőséggel legyőzi a másikat. A Ronin azonban kemény diónak bizonyult, lassan menetelt, fáradhatatlanul, miközben a gép lágyéka táján...
    A lengedező vászondarab látványa elvette Edigar Stanford hadipüspök józan eszét! Az aljas Takeda nyomorult a Palatinátus szent zászlaját szentségtelenítette s gyalászta meg, mikor ágyékkötő gyanánt rakatta fel a gépre. Ilyen durva sértést Edigar nem tudott lenyelni! Artikulálatlan üvöltést hallatott s rohanni kezdett a hatvan tonnás gépével, mint egy elborult elméjű, tomboló bika teszi. Lerohant a dombról, ahol addig állt majd a gép hátára szerelt ugróműveket aktiválva a levegőbe szökkent, mint egy szöcske. Rá akart ugrani a Roninra, hogy a földre tapossa s addig ugráljon rajta, míg préselt ócskavas s véres massza elegyévé nem válik. Aztán kiszáll s levizeli a felfestett Takeda felségjelet s a nyomorult pilóta pépes maradványait. Így küldi a szarrágót Isten színe elé!
    Rá kellett azonban jönnie, hogy a Takedák valóban olyan jók, mint mondták róluk...
    A Ronin gyorsan, ügyesen előrenyúlt karjaival s megragadta a Jégfarkas lábait. Majd a mozdulat folytatásaként megrántotta s a földhöz csapta a Jégfarkast, amely derékból kettétört. A dicstelenül legyőzött Edigar tehetetlenül nézte, amint gépe lábait meglóbálva a Ronin lecsap rá s összezúzza őt a pilótafülkében, pont úgy, ahogy azt ő tervezte tenni a Takeda pilótával...
    Isten útjai kifürkészhetetlenek s ez olykor milyen ironikus! gondolta Edigar, miközben a fülke megroskadt körülötte, gyűrődött s a belső terminálok, polcok s a szék testébe mélyedt, fogy fasírttá nyomja össze erősnek s dicsőnek hitt parancsnoki gépe legbensőbb szentélyében...

palatinateguy01.jpg