Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aranysujtásos holyva

2013.04.11

Aranysujtásos holyva - Staphylinus caesareus

1271687784_56.jpg

Az aranysujtátsos holyva, mint neve is utal rá, a holyvafélék közé tartozik, melyeknek közös ismérve, hogy fedőszárnyaik erősen rövidültek, repülésre alkalmas hártyás szárnyaik alattuk összehajtva találhatóak. A holyvák talajlakók, táplálék tekintetében fajonként erősen változó képet mutatnak. Az aranysujtásos holyva ragadozó, más gerinctelenekkel táplálkozik, akiket a felszínen portyázva keres. Mozgása igen fürge, ennek a 17-22 mm-es bogárnak, így igen sok prédaállatot képes "lefutni". Ha megzavarjuk és nem tud elbújni, potroha végét felfelé, teste fölé görbíti, rágóit széttárja. Ettől sokkal félelmetesebbnek tűnik, ráadásul potrohának bűzmirigyei kellemetlen szagot kezdenek árasztani. Tarka megjelenése erre persze figyelmezteti támadóját, de egy "újszülöttnek minden vicc új"...

Megjelenésre elsőként tarka színezete és viszonylag nagy termete tűnjet fel. A test alapvetően sötét, fekete, idősebb példányokon szürkés, kopottas, a lábak, csápok és szárnyfedők rozsdavörösek. Tapintásra a szárnyfedői bársonyosak, felületük finoman, de dúsan szőrözött. A test különféle pontjain sárgás területek láthatóak, ezekről a "sujtásokról" kapta a nevét. "Szemöldökének" tájékán a sárgás foltok olykor hiányozhatnak, vagy egészen szürkések lehetnek. Hazánkban három hozzá nagyon hasonló, szűk rokonsági körébe tartozó egyéb holyva is él, ezektől azonban könnyen elkülöníthető, megkülönböztethető. Tőle legkönnyebben a Platydracus stercorarius nevű holyva különböztethető meg, mely egyrészt kissebb termetű, másrészt egyáltalán nem található rajta sárga szín! A többi rokonfaj pedig a fedőszárnyak közti "pajzsocska" színében, illetve a halánték szőrzetének színében tér el, erről itt látható egy ábra is:

stapkey1.png

Az ábrán látható határozó bélyegek a következő fajokat jelölik, avagy általuk a következő fajok határozhatóak meg:

A.: Staphylinus erythropterus ; B.: Staphylinus dimidiaticornis ; C.: Staphylinus caesareus

Az aranysujtásos holyva már lárvaként is ragadozó életmódot folytat. A lárva gyors mozgású, rágói igen erőteljesek, potroha végén faroktoldalékokat visel. Nem ismer kíméletet, saját fajtársait is prédának tekinti. Felnőve csak még vérmesebbé válik, egy ragadozóvá, mely naponta több másik gerinctelent is elpusztíthat, így mezőgazdasági szempontból jelentős hasznot hajt. Bár élete nagy részét a talajon tölti, igen jól repül, fényre gyakran odatéved. Nappal és éjszaka egyaránt aktív, eső vagy hideg közeledtére azonban elbújik, főleg fűcsomók, kéreg alá vagy repedésekbe, ahova lapított teste révén viszonylag könnyen bejut.

A kifejlett példányokkal tavasztól késő őszig folyamatosan találkozhatunk, főleg lárvaként vagy bábként telel át, a kifejlett holyvák, bár sokáig élnek, ritkán telelnek át. Az aranysujtásos holyva, bár nem áll védelem alatt, hasznosságával megérdemli, hogy ne pusztítsák el, tiszteljék és megbecsüljék, hiszen környezetünk fontos részét képezi!