Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cserebogarak 1.

2016.04.10

     Úgy hiszem, a cserebogarakat többé-kevésbé mindenki ismeri, ha mást nem, hát a négy évenként nagy számban megjelenő májusi cserebogarat biztosan. Ennél azonban jóval népesebb családról beszélhetünk melynek egyes tagjait (sárga-cserebogarak, szipolyok) olykor nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól. Most róluk nem is lesz itt szó, inkább a látványosabb, nagyobb testű fajokról lesz szó, hiszen ezek mindegyike eléri a 2-3 centis nagyságot, így könnyen megfigyelhetőek. Így tehát most három alcsalád (Polyphyllidae, Anoxidae és Melolonthidae) kerül terítékre, már legalábbis azok, melyek kis hazánkban fellelhetőek s megtalálhatóak.

     Ha nem akarunk később belebonyolódni, akkor most tekintsünk át pár általános dolgot ezekkel a bogarakkal kapcsolatban. A cserebogarak (illetve az őket magába foglaló ganajtúró-félék minden egyéb osztályozási vagy szervezési egységébe eső fajok, mint a szarvasbogarak, rózsabogarak, stb...) lárváit pajornak nevezzük s ezek fejlődése a föld alatt zajlik 1-4 éven keresztül. A pajorok a föld alatt alakulnak bábbá, s a kikelt bogarak kiássák magukat a földből, hogy táplálkozzanak s párosodjanak. A párzást követően a nőstények a földbe rakják petéiket s elpusztulnak, az egész folyamat indul előlről. A legtöbb faj esetében a csáplemezek elárulják a bogár nemét, mivel a hímek csáplemezei mindig hosszabbak, mint a nőstények csáplemezei, s ez a méretbeli eltérés sokszor nagyon szembeötlő!

 

Kalló- avagy csapócserebogár (Polyphylla fullo)

polyphylla_fullo.jpg

3-3.5 centiméteres, látványosan márvány-mintás bogár, mely a laza homokos területek lakója. Június-júliusban rajzik. A pajorok főleg szőlő- és gyümölcsfák gyökereinek rágásával okoznak gazdaságilag olykor jelentős károkat, míg a kifejlett bogarak fenyők tűleveleivel táplákoznak. Fenyegtve a potrohukat a szárnyaikhoz dörzsölve cincogó hangot hallatnak. Petéik a száraz földben képesek vízet felvenni (ilyenkor sokszorosukra duzzadhatnak) így vészelve át a legnagyobb szárazságot is. A jellegzetes mintázatot könnyen ledörzsölhető pikkelyek véletlenszerű csoportjai adják, nincs két egyforma mintázatú példány. A hím és a nőstény alapszíne egyaránt lehet szürkés és barna, ritka esetben egészen fekete is.

 

Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

anoxia_orientalis_male_ms.jpg

2.5-3 centi hosszú, alapszíne vörösesbarna, felülete finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtorán található két-két csupasz tükörfoltot. A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki a az alapszőrzetből. Nagy sótartalmú homoktalajokra jellemző faj, mely július-augusztusban rajzik. A két nem hasonlít egymásra, a hím csápja azonban kicsit hosszabb. A nőstény szintén a talajba rakja petéit, a kikelő pajorok pedig főleg a szőlőültetvényekben érhető tetten. Az Alföld egyik karakteres cserebogara.

 

Pusztai cserebogár (Anoxia pilosa)

anoxia_pilosa_sk.jpg

Méretében s testalkatában hasonló rokonához, a keleti cserebogárhoz. Sötétbarna, testét pihés szőrzet borítja mely ritkán ad ki bármilyen azonosítható mintázatot. Szintén homokos területek lakója, tápnövénye pedig jellegzetesen az erdei fenyő. Nálunk viszonylag ritka, szigetszerű foltokban fordul elő. Akárcsak az előző fajnál, ennél a cserebogárnál is alig látható méretbeli eltérés a két nem csáplemezei között.

 

Közönséges avagy májusi cserebogár (Melolontha melolontha)

melolontha_melolontha_femal.jpg

2-3 centiméteres, mindenki által jól ismert bogár mely április-május (ritkán június) rajzik. Szárnyfedőinek bordázata erőteljes, színe barnás a test többi része a lábak kivételével általában fekete vagy szürke, ritkán barna. A tor szőrzete illetve a farfedő (a megnyúlt, háromszögletű fedőlemez a potroh hátoldalának végén) alapján különíthető el bizonyosan a többi hazai melolontha-fajtól. Pajorja 4 évig fejlődik a talajban, tömeges megjelenés esetén kifejlett példányai képesek egész gyümölcsösöket kopaszra (tarra) rágni.

 

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

melolontha_hippocastani_1.jpg

2-2.5 centis méretével kisebb a májusi cserebogárnál, attól rozsdás színével is eltér, ahogyan a farfedő alakjában is. Tora és farfedője csak ritkán szürkés vagy fekete, vagyis ebben pont fordítottja a májusi cserebogárnak. A hím csáplemezei itt is látványosan nagyobbak a nőstényénél. Főleg erdőszéleken fordul elő, nálunk gyakori de szigetszerűen elterjedt faj. Ahol a terepviszonyok olyanok ott gyakran vegyesen fordul elő, rajzik a májusi cserebogárral, a két faj azonban nem képes hibridizálódni, vagyis egymással párosodni!

 

Hamvas cserebogár (Melolontha pectoralis)

mel_pectoralis_fem.jpg

Méretben és megjelenésében nagyon hasonló a májusi cserebogárhoz, ám erőteljesebb szőrzete (ettől tűnik "hamvasnak") és farfedője alapján megkülönböztethető attól. Mivel főleg a mediterrán területek lakója, így hazánkban igen ritkán fordul elő, főleg a déli határaink melegebb pusztáin, illetve déli hegyeink déli oldalain. Bár nálunk igen ritka, nem védett.

 

     Hogy mindenki képes legyen a már említett farfedő alakja alapján a három Melolontha-faj elkülönítésére és megkülönböztetésére, befejezésképpen álljon itt egy összehasonlító ábra. A képpárok bal oldalán a hím, a jobbon a nőstény farfedőjének alakja látható a három fajra lebontva:

scara_fg05.jpg

Remélem, ez a kép és ez a rövid leírás sokak számára kielégítő volt!