Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Idő

2013.08.07

     Az Idő. Sokak számára ez egy elvont, misztikus fogalom, melyet lehet mérni, melyet ismerünk gondolatunk szerint, mégsem tudjuk pontosan, mi a fene is az?
     A legelterjedtebb, érzékelés szempontjából helyesnek tekinthető fogalom az időre ez: "Az Idő egymást követő események összefüggő láncolata". Vagyis, amit ez egy közönséges, falusi halandó számára jelent, sok dolog változik, s miközben mi ezeket érzékeljük, telik számunkra az idő, mert tudunk vonatkoztatni erre. Ez azonban óhatatlanul magával vonja a következőt is: Amennyiben nem lehetséges semmilyen változás, nincs idő sem. Vagyis, ha nem vagyunk képesek mihez viszonyítani, mire vonatkoztatni, számunkra úgy tűnhet, nem létezik idő. Erre jó példa lehet az intergalaktikus szakadék, az a mérhetetlen nagy része az űrnek, ahol semmiféle anyag nem létezik, melynek változását érzékelhetnénk, s ezen helyen nem tudnánk azt, telik-e az idő? Fizikai felfogásunkban, nem.
     De tényleg ennyire egyszerű ez az egész? Nyilván nem, mert az univerzum sokkal komplexebb szinteken működik, mint amit elmaradott elménk és hibás érzékeink felfogni s feldolgozni képesek lehetnének. Talán járjuk körül a dolgot, megint csak számunkra érthető fokra elvonva? De ekkor vajon nem ugyanolyan félig igaz, félig hamis képet kapnánk-e, mint azt fentebb tárgyaltuk?
     Való igaz, az idő felfogható változások sorozatának, amennyiben egyetlen ember a vonatkoztatási szintünk, egyetlen meghatározott ösvényen, egyetlen komplex-dimenzióban... S komplex-dimenzió alatt azt értem, amit magunk körül érzékelhetünk, a mi világunkat a saját dimezióival, melyen kívül végtelen másik, párhuzamos dimezió (ez egy rossz kifejezés, ezért neveztem komplexnek, sejtetve, hogy ezekben is van legalább négy fix dimeziós pont: magasság, szélesség, hosszúság és "idő"). Szóval ennyire leegyszerűsített esetben, képzeljük el tudásunk java szerint, valóban egyetlen esemény-láncolatot vélnénk látni. De!
- Csak egyetlen út vezetett-e a múltban az általunk megélt jelenhez?
- Csak egyetlen általunk megélt jelent okozhat-e egyazon múlt?
- Csak szabott irányba mozoghatunk az idővonalunkon, avagy fix a jövőnk tudtunkon kívül?
     Érdekes kérdések? Gondoljuk végig őket alaposan! A kapott válaszok is érdekesek lesznek, nem igaz?
     Az Időt, jobb példa hiányában, képzeljük el úgy, mint egy fát! A törzse az idő maga, ágai pedig azok a pontok, ahol döntések elé álltunk, így a lehetséges választásaink szerint ágaznak tova, s a levelek pedig az idő pontjai, ha úgy tetszik, a lehetséges "most"-ok. S képzeljük el, hogy ez fordítva is igaz. A sokfelé ágazó gyökerek a múltak, melyekből lehetőség egyetlen most kiválasztott vonalán át egy olyan pontba jutottunk, ahonnan fánk törzse ered. Bonyolult? Talán, de még mindig durván le van egyszerűsítve, hiszen megint csak egyetlen kiválaszott célunk volt! Erre utal a törzs, emlékszünk?
     He ez megvan, elmondhatjuk, hogy alapjaiban megvan az, ami ahhoz kell, hogy átlássuk a következőket. Ha pedig már most homályos, akkor sohasem fogjuk megérteni az időt, melyet mindenki olyannyira magától értetődőnek, olyan természetesnek vesz!
     Most képzeljünk el egy pókhálót, melynek közepén, azaz a "most"-ban ott ülünk mi, a pók. Tőlünk lefelé futnak a múlt lehetséges történéseinek vonalai, mít tőlünk felfelé az előforduló jövők találhatóak, s mindezek vége egy-egy múlt, vagy jövőbeni esemény, egy már volt vagy csak elkövetkező "most". Most pedig a pókháló alapján képzeljük el, hogy mindezek a pontok önmaguk is egy-egy hasonló pókháló közepét jelentik, s ezer meg ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz egy hihetetlenül kusza, mégis lekövethető rendszerben! Ez AZ IDŐ! Ez az a folyam, melynek mindegyikünk végigmegy egy-egy szálán, döntéseivel választva meg a követett fonalakat, miközben valójában, érzékelésünk és tapasztalatunk ellenére, mindet bejárjuk.
     Hogy miről van szó? Arról, hogy minden döntési lehetőség minden lehetséges következménye megtörténik, de mi csak egyet élünk meg, azonban egy párhuzamos világban másik énünk másik lehetőséget választott. Az idő bonyolult folyamata ugyanis párhuzamos lehetőség-világok felmérhetetlen mennyiségét hozza létre. Minden döntésünk megszül egy párhuzamos világot, mert minden világ, minden univerzum nem más, mint egy adott lehetőség materializálódása, így hát óhatatlanul következik a folyamatosan születő párhuzamos univerzumok dolga.
     Ebből pedig adódik az is, hogy a "Nagypapa-paradoxon" nem is létezik, egy fizikai hum-bug, valami, amivel meg lehet magyarázni azt, amit csak kevesen volnának képesek igazából megérteni. Ezt többféle képpen is lehet cáfolni ugyanis!
1. Amennyire ezzel biológiailag tisztában vagyunk, mindünknek (jó esetben) két nagyapja van, ebből adódik, hogy génkészletünk elhanyagolható hányadát adják. Ha tehát megöljük visszatérvén az időben nagypapit, akkor is lehetőségünk van megszületni, mert ekkor genetikai hézagot bőven pótol, hogy más lesz a nagyapánk! Kicsit talán nagyobb orrunk lesz, vagy szőke hajunk, de sokban nem változtat a dolgon, ekkor "hibahatárt" még elvisel az idő és mi is. Ez persze feltételezi azt, hogy a dolog után valamiképpen ugyanabba a mederbe indulnánk vissza, mely az általunk elhagyott "most" dimenziójába vezet vissza, ez azonban végtelenül kicsi eséllyel történhet csak meg!
2. Visszamegyünk, elintézzük nagypapit. És? Nem törlődünk ki a létezésből, mert a minket eredményező múltak végtelenje közül mi egyetlenben cselekedtük csak meg a dolgot, mely cselekedet egy új idővonalat és új párhuzamos dimenziót teremtett, melyben mi ugyan nem létezünk majd, de a saját induló dimenziónkban igen. S mivel mi annak részét képezzük, nem hathat ránk a végtelen múltakra épülő végtelen jelenjeinkben egy ilyen kicsi, egyetlen lehetőséget érintő deviancia... Ezért hát ne zaklassuk inkább nagyapát, mégha nem is ő volt a világ legjobb nagyszülője! Felesleges dőreség lenne az idő szempontjából.
     S most jönne a kérdés, mely mindenkit foglalkoztat, tudom... Hadd haljam hát: Lehetséges az időutazás?
     Miért érdekel ez minket? Hogy előre menjünk megtudni a lottószámokat? De kérem! Hiszen minden lehetőség egyforma eséllyel történik meg, így ha megnéznénk őket, visszatérve semmivel nem lenne nagyobb esélyünk nyerni! De igen, a kérdésre válaszolva, elméletig nincs akadálya az időben való utazásnak, már legalábbis a múltba biztosan lehetséges. A jövő már trükkösebb, hiszen fizikailag a jelenlegi felfogás szerint nem is biztos, hogy létezik...
     De igen, lehetséges az időutazás, bár sok teteje nem volna, hacsak nem időturizmust akarunk. Vagy megakadályozni egy világháborút? Nem! Azt nem lehet, mivel sok múltbeli szál keresztezése okozza, s mindet nem iktathatjuk ki. Erre mondjuk, hogy egyes dolgok fixek az időben, azaz mindenképpen megtörténnek, míg mások fluktuálnak, vagyis lehet hogy bekövetkeznek, ahogy az is hogy nem, avagy más módon, más formában, stb...
     Ennyi, remélhetitek most, mire ide jutottatok. Talán megértették teljesen a dolgokat, talán csak részben, sőt, lehet, hogy nem is izgat titeket. Nem tudom, de legyen akárhogyan, ez még nem a dolog vége!
     Eddig ugyanis csak a fizikai értelemben vett alapidőről volt szó, arról, ami univerzálisan hat és jellemző. Ám ez egyáltalán nem azonos az általunk mért és tapasztalt "valós idővel". A kettő között a fő különbség az, hogy az egyik monoton módon ugyanúgy telik, míg a másik "sebessége" erősen váltakozó. Ezt még itt a Földön is lehet éppen tapasztalni!
     Miről van szó? A valós idő sebessége függ sok mindentől. Például világunkon annál gyorsabban telik, minnél közelebb vagyunk a maghoz, míg attól távolabb, mondjuk a hegyekben, lassabban telik. Ez pedig mérhető mennyiséget jelent, azaz, egy hegyekben lakó ember évente másodpercekkel lassabban telő időben létezik, így élethossza is megnövekedhet. Mi az a pár másodperc tízévek alatt, kérdezhetitek. Sok! Mert ez az eltérés a Földi méreteken belül ekkora, akkor mekkora lehet interplanetáris, netán intersztelláris viszonylatban? Tény, normál hajtóművel egy űrhajón, ameddig a naprendszeren belül van, nem telik látványosabban lassabban az idő, még a naprendszer pereménél is percekről lehet szó. Ugyanakkor a csillagok közötti üres térben? Igen, itt beszélhetünk hónapokról, sőt évekről is!
     Ez nem azt jelenti, hogy az űrutazás lehetetlenség nekünk a valós idő csapdája miatt. Csak azt jelenti, találnunk kell egy megoldást, amely kiküszöböli a normál térben való "tötymörgést" a csillagközi utazások alkalmával, ha nem akarjuk elszenvedni az időtorzulás áldatlan hatásait. De ezek már nem ennek a témának a részei, s még tudományos körökben is parázs viták tárgyát képezik... Éppen ezért, ennek a kis elmetorzításnak, mely remélem nem viselt meg szellemileg senkit, hiszen nem bonyolult dologról volt szó, most itt lesz vége!